Akarattal a testi képességek fejlesztése

Ki mondja meg, hogy hol vannak az emberek és a sportolók határai? Megfelelő fejlesztéssel meddig lehet vajon eljutni? És mindenki fejleszthető?

Wilma Rudolph, az 1960-as római olimpia háromszoros aranyérmesének (100 m síkfutás, 200 m síkfutás, 4×100 m váltó) története, azaz „amikor a padlón vagy, szedjél fel onnan valamit”.

Tizenkét éves volt, amikorra újra megtanult járni. Nem futni, járni. 1940-ben, Wilma születése után nem sokkal az orvosok világosan megmondták az édesanyának, hogy ez a gyerek nem biztos, hogy egyáltalán fel fog nőni. A család huszadik gyermekeként megérkező kislány jóval korábban született a vártnál, és alacsony, mindössze kétkilós testsúlya miatt nem sok esélye volt a túlélésre. Akkoriban a koraszülött-ellátás még igencsak gyerekcipőben járt, ám a kislány ennek ellenére kitartott, és életben maradt. Nem volt könnyű dolga, hiszen ennyi testvér mellett örült, ha rendes ételhez jutott. Négyéves korában ismét veszélybe került az élete: elkapta a skarlátot, később kétszer tüdőgyulladással esett ágynak, végül őt is elérte a gyermekbénulás-járvány. Az egyik lába lebénult, és úgy tűnt, életét tolószékhez kötve éli majd.
A kis Wilma végül minden betegségéből kikeveredett. A gyermekbénulás miatt azonban az egyik lába annyira gyenge volt, hogy csak hosszú évek munkája után tudott újra ráállni. Édesanyja testvérei segítségével mindennap masszírozta otthon a kislányt, s vitte hetente kétszer a kórházba kezelésre. Az életüket azonban nemcsak a betegség, de a szegregáció is alaposan megnehezítette. Afroamerikaiként a család nem járhatott ugyanabba az iskolába, mint a fehér gyerekek, és a kórházak közül is csak a feketéknek fenntartott, tőlük 80 kilométerre található intézmény volt hajlandó vállalni Wilma rehabilitációját. Ide azonban cseppet sem volt egyszerű eljutni, pláne egy szegény családnak. A kezelés végül ha lassan is, de sikerrel járt, és a tizenkét éves Wilma már képes volt biztosan járni a két lábán.
Akarattal, hittel, motivációval és céltudatossággal a képességek magas szintre fejleszthetőek. Akarat, céltudatosság és változóképesség (tanulékonyság) az igazi tehetség, amely messzire juttat. Megfelelő munkával mindezek fejleszthetőek.

További cikkek

Mozdulatlanul, mint a kőszobor

Mozdulatlanul, mint a kőszobor

Mostanában többször előfordult, hogy a legmagasabb szinten játszó labdarúgók szabadrúgáskor a sorfalban állva elfordultak vagy összehúzták magukat,...

bővebben
A hiba a sport része

A hiba a sport része

Szerencsére! Ha nem lenne hiba, akkor nem lenne játék és nem lenne vetélkedés ott, ahol sportolók és csapatok mérik össze az erejüket. Semmi sem...

bővebben

KAPCSOLAT

ÍRJON NEKEM

Az alábbi űrlap segítségével üzenetet küldhet számomra. Szívesen vesszem észrevételeit, kérdéseit, ajánlatkérését szolgáltatásommal, kapcsolatban, vagy használja egyéb elérhetőségeim

Telefonszám

+36 30 186 9798

Share This