Igen, van értelme. Olyan gyakorlatokat csinálunk, amelyek pihentetnek Téged és segítik a regenerációdat. Segítenek, hogy fejben tudjál pihenni és frissebb legyen a tested is.

Az elmúlt hetekben számos cikket olvastam arról, hogy mivel is foglalkoznak a csapatok mellett dolgozó fent említett segítők. Erről ők beszélnek a kérdésekre válaszolva.  Miközben olvastam a cikkeket, vagy néztem a TV műsort, elgondolkodtam azon, hogy hozzájuk képest az én munkám a sportolókkal mennyiben más?

-Számomra nem etikus beszélni a csapatot és a versenyzőket érintő észrevételeimről vagy problémákról példákat említve. Senkinek sem. Ez csak a sportoló vagy kiskorú esetén a szülőkre tartozik. Azt sem tartom etikusnak, hogy játékosokat említenek akár még pozitív példaként is. Én mint segítő, aki a sportoló mellett vagyok, egy kölcsönös bizalmi kapcsolatot építek és tartok fent   velük. Erre épül a mi közös munkánk. Enélkül a játékos bizalma megrendülne, nem beszélne nyíltan az őt érő nehézségekről és problémákról, és a közös munka nem érné el a célját, azaz azt, hogy ő fejlődjön és előre tudjon lépni.

 -‘próbáltuk sulykolni a játékosoknak…’ Amikor a sportolót korlátozzák, és rossz érzés lesz benne. Felnőtt sportolók fegyelmezéséről vagy sokkal inkább fejlesztéséről kell, hogy szóljon a közös munka? Fontos, hogy csakis szakmailag indokolt és kellően alátámasztott véleményt modjon a segítő. Mi az oka a vereségnek, a kudarcnak?! Tudjon javaslattal előállni, amit meg is tud indokolni. Egy olyan javaslattal, ami nem rövid, hanem hosszú távon megoldás a sportoló nehézségére. Én konkrétan el tudom mondani, hogy mi a javaslatom az ő életmódváltozásához. Mert van egy átgondolt, hosszú távú koncepcióm, nem csak felületes meglátásaim. A csapat mellett dolgozó segítők a legtöbb esetben leegyszerűsítik a poblémát, és nem adnak szélesebb rálátást a kialakult helyzetre. Ez pedig nem vezet el a megoldáshoz. Én csak arról beszélek, ami az igazi probléma az adott helyzetben, és arra javaslok megoldást. Sportolók, emberek fejlesztéséről van szó. Ennek a súlyát átérezve csakis kellően alátámasztott javaslat vagy véleményalkotás hangzik el a részemről.

-„Nincs nagy különbség a céges világban tapasztalható mentális stresszhez képest”. Ez egy felületes kijelentés. A különbség véleményem szerint óriási. Több dolog miatt is. A munkahelyi stressz, azaz nyomás viszonylag stabil és állandó. A sportolókat ért nyomás viszont inkább változó. A játékos vagy sportoló nem csak a pénzért megy ki a versenyre. A közönség, a média, a közvélemény érdeklődése, véleménye és reakciója hatással van rá. Ez egy kívülről jövő nyomás, stresszforrás. Ezt egy céges dolgozó nem ismeri, míg az élsportolók ebben élnek. A sportolókat milliók követik, nagyító alatt vannak, az pedig óriási különbség. Versenyzőimmel ezzel is komolyan foglalkozunk, azaz hogy ezt a fajta külső nyomást kezelni tudják.

 A sportolók testi épsége legtöbbször veszélyben van. Az a fizikai terhelés, amit egy élsportoló kap, nincs jelen az irodában. Az állandó fizikai sérülés veszélye. A legtöbb élsportoló a pályafutása során kisebb-nagyobb mértékben károsodik fizikailag, és állandó sérülésekkel bajlódik. Ez pedig stressszeli őket, egy olyan nehézség, amely a céges világban nincs jelen. Sokan közülük nem lesznek sztárok, és nem is keresnek sokat. A mentális és fizikai regeneráció nagyon fontos. Arra tanítom a sportolókat, hogy ennek fontosságát ismerjék fel, és tudjanak regenerációs gyakorlatokat végezni. Olyan gyakorlatokat, amelyekkel pihentetik az idegrendszerüket és az izomzatukat, sérülés esetében pedig felgyorsítják a regenerációt. 

Fontos továbbá, hogy a mozgásra, a fizikai terhelésre jellemző, hogy ahogy fárad a test, és lesz a sportoló egyre kimerültebb, úgy veszti egyre inkább a koncentrációját. Emiatt többet is hibázik fáradtan. Így kell helytállnia a nyomással szemben. Fizikai kimerültség és fájdalom esetén sokszor megfigyelhető, hogy a sportoló pszichésen összeomlik, mert nem bírja az ezzel járó stresszt. Minél nagyobb a fizikai fáradtság a sportolón, ez annál jobban nyomja őt, a stressz fokozódik. A teste már leállna, mert fáradt! Ezért foglalkozunk sokat sportolóimmal azzal, hogy fizikai és idegi fáradtságuk esetén is megőrizzék  koncentrációjukat és reakcióképességüket. Az általam tartott foglalkozások során ez nagy hangsúlyt kap, így a sportolókat magas szintre lehet ezekkel a mentális gyakorlatokkal  fejleszteni. 

– „tesztek, majd viselkedési tényezők alapján kommunikációs útmutató elkészítése játékosonként”. Az üzleti életben a preferált kommunikáció és viselkedés tesztelése és fejlesztése sportolók, játékosok esetében. Miért ez van a fókuszban? Erre van leginkább szükség? Ennek mi köze a sporthoz? Ebben a civil szféráról van szó, ez nem a sportoló mentális fejlesztéséről szól. Egy civil pszichológiai teszt, nem egy sportolói mentális teszt. Egy módszert erőltetnek rá a sportolókra ahelyett, hogy a sportolókat abban fejlesztenék, amire leginkább szüksége van az előrelépéshez. Ezzel csak összezavarják a sportolókat. Egyből eszembe jutott pár sportoló, nemzetközi sztár ezzel kapcsolatban. Maradona, Ibrahimovic, Puskás Öcsi, Shaq O’Neal (NBA) és Pavel Datsyuk (NHL) sztárok vagy akár Mike Tyson és Kimi Räikkönen (F1). Azért őket említettem mert ők ennek totális ellenpéldái, különcök. Ők sportolóként tudtak érvényesülni. Pályára léptek és tették a dolgukat sportolóként a legmagasabb szinten. Ők vajon mit szólnának egy ilyen teszthez? Nekik is ezt tanítanák?

Az üzleti életben a megjelenés, a kommunikáció és a fellépés számít. Az én megközelítésem más. A sportban pedig a teljesítmény, a lelki stabilitás és a céltudatosság. Ezt szem előtt tartva fejlesztem a sportolókat mentális technikával a közös munka során. Az embert, a sportolót készítem fel a sportra, azaz segítek neki a belső korlátai legyőzésében. Mindenkit abban, amiben neki leginkább szüksége van a továbblépéshez.

Elviekben semmi akadálya de a sportolóval kell személyesen találkoznom, és ha ő igényt tart a segítségemre akkor a képviselő intézi az adminisztrációt a továbbiakban. A sportoló dönt ebben a kérdésben. Tapasztalatom és sok sportoló is arról panaszkodik, hogy Magyarországon zárt rendszerek vannak és sokszor gyenge eredmények mellett is ragaszkodnak a kontrollhoz. Nálam a sportoló az első és ez az ő döntése kell, hogy legyen. Az, hogy kiben bízhat és ki segít neki.

Legyen hiteles, és töretlenül bízzak benne. Ez egy bizalmi kapcsolat, egy bizalmi munka. Edzőt, sportorvost, pszichológust vagy menedzsert is így választanék. Ezen múlik a jövőd, a sport karriered, és a magánéletedre is nagy hatással van.

Csapatban kell gondolkodnunk, egymás segítői és munkatársai vagyunk. Szabad információáramlást biztosítunk egymásnak. Egy közös cél lebeg előttünk, a sportoló és a csapat fejlesztése.

Erről szól a mentális fejlesztés. Megtalálni az okokat, és azokon dolgozni ezután. Ha ez sikerül, akkor másként fogod megélni a kihagyott helyzeteket, és végig koncentrált maradsz.

A mentális felkészítés segít abban, hogy a meccsen felmerülő nehézségekre ne indulatból reagáljunk. Megtartsuk ‘hideg’ fejünket (tudatosságunkat), és fokozatosan jobbá tegyük játékunkat. Ez a probléma a személyiséged része, és a magánéletedben is előfordulhat. Az a cél, hogy mindkettő változzon, javuljon.

A képességeket sok irányból fejlesztjük. Nem lehet egyoldalúan, sablonosan megközelíteni ezt. Az idegrendszert változatos gyakorlatokkal fejlesztjük. (A gyermeknek adott válaszom akkor: azt is fogjuk még gyakorolni, és ahhoz hasonlókat is. Most próbáljuk meg még ezt, és ha már nagyon jól megy, és ügyes vagy, akkor megcsináljuk még egyszer azt. Jó?)

Érzelmileg ‘feltuningolod’ magad, az adrenalinod felmegy, de ugyanakkor egy váratlan helyzetet nem tudsz kezelni. A meccsen lehetnek olyan vártlan helyzetek, amikre viszont nincs megoldásod. Ekkor eltűnik a motiváltságod, és ahogy mondod ‘összeomlasz’, azaz nem tudsz magas szinten koncentrálni. Dolgoznunk kell majd azon, hogy a meccsen való helyzetkezelésed, a problémamegoldó képességed javuljon. A zene pedig a versenyláz fenntartásában segít esetleg téged.

A hajtóerőt és az elhivatottságot megtartva a családodra jobban figyelve és egészségesebb családi légkört megtartva még jobb edző lehetsz. Fontos, hogy otthon fel tudjál töltődni. Megelőzheted így a kiégést és a családodból feltöltődhetsz. Ha sikerül jobban feltöltődnöd otthon, akkor a munkádban még kreatívabb leszel.

Fel kell tárni, hogy mi blokkol téged abban, hogy a  képességeid legjavát kihozd magadból. Meg kell értened, hogy az edzéseken mitől vagy felszabadultabb, és mitől vagy leblokkolt a versenyeken. Mik az okai a benned lévő gátaknak a versenyeken.

Én nem a sportodnak segítek hanem Neked! Az embert, a sportolót készítem fel a sportra. Segítek a belső korlátaid legyőzésében. Segítek, hogy az elsajátított sportkészségeidet a legmagasabb szinten működtesd. Törekszem rá ugyanakkor, hogy a sportodat megismerjem legalább alapszinten.

Én mindent megteszek, azaz mindenkiből próbálom a legtöbbet kihozni. Az, hogy ez mire lesz elég sok egyéb dologtól is függ

Függ attól, hogy mennyire tehetséges az adott sportban, valamint az, hogy milyen a genetikája. Fontos pl., hogy mennyire sérülékeny, vagy mennyire könnyen regenerálódik sorozatterhelés alatt. A szülői támogatástól. Mennyire jók szakmailag az edzései, azaz az edzői (technikai, erőnléti, stb.) mennyire felkészültek. Továbbá függy az ő motíváltságától. Ez utóbbi több dolgot jelent. Saját (ön) motíváció fenntartása, kiegyensúlyozott, probléma és stresszmentes élet. Így fog tudni csak a sportra koncentrálni felkészülési és verseny időszakban egyaránt. Edzők és csapattársak segítőkészsége a legtöbb esetben. Később pedig a szurkolók, a család, a barátok, és akár a szerelmi társ segítése is. Pszichológus, és mentális tréner támogatása, és segítése, akik segítenek neki túljutni a nehézségein és felkészítik őt a jövőbeni nehézségekre.

Sok sportoló tévesen határozza meg a saját ‘sport’ statuszát. A verseny ne arról szóljon, hogy miként vélekedem magamról (mit gondolok) a másikhoz, az ellenfelemhez képest. Ellenfeled van, akit le kell győzni. Azt nézem amiben jó vagyok és tudom, hogy mire van esélyem. Meg kell tanulnod hinni a győzelemben. A hitedet és az önbizalmadat kell felépíteni és azt a képességet, hogy kihozd magadból a maximumot minden verseny alatt. Csak ez vezethet téged győzelemre.

Ennyi idő után nehéz komoly véleményt alkotni, nem igazán tudok még és nem is szeretnék mélyebben belemenni. Annyi látszik, hogy nagyon lelkes, szereti a csapatot, és nagyon hajt. Volt ott egy konkrét helyzet amikor kicsit kiborult mert nem jött össze a befejezés, és egy másik alkalom (amikor lecserélték) amikor elkenődött.

Ez függ az ő személyiségétől, és hogy milyen mély félelmek, ‘félreértések’ vannak benne ha van egyáltalán. Az első 2-3 foglalkozás után már látható eredmény. Van aki gyorsabban és van aki lassabban fejlődik, és érik be de fejlődés minden esetben lesz.

8-10 éves kortól javaslom. Ha már megvan a koncentrációs, a figyelem megtartó képessége és tud fókuszálni.

Röviden és tömören megválaszolva. Érzelmi stabilitás, koncentráltság, ún. ‘fejben jelen levés’, és motiváció valamint önbizalom felépítése és fejlesztése elsősorban a feladatom az edző mellett. Továbbá agy/idegrendszer és izomzat kapcsolatának fejlesztése a megfelelő gyakorlatokkal.

Nekem nem az a dolgom ami egy foci vagy akár más sportági edzőnek, szakembernek. És ebbe nem is szeretnék beleszólni. Én azt tudom, és azt fejlesztem ami a sport mentális része. Tehát nem azt pl., hogy a lábfejének melyik részével rúgja el a labdát, hanem azt, hogy amikor elrúgja akkor koncentrált legyen és összeszedett, valamint azt, hogy hogyan hozza ki magából a legtöbbet minden helyzetben. Azon dolgozom, hogy ne cipelje be a magánéleti problémákat a pályára, valamint azon, hogy az agy/idegrendszer a lehető legjobban legyen fejlesztve.

Csak magadra és a mérkőzésre figyelj, és ezzel kizársz mindem más körülményt. Minél stabilabb vagy, annál inkább meg tudod ezt csinálni. Személyiségfejlesztéssel és sok gyakorlással lehet idáig eljutni.

Ezt fel kell  dolgozd magadban, és én ebben segítek. Nem csak ennél a csapattársadnál ne legyen ez így, hanem  hogy megszűnjön ez a hajlamod. A jövőben sem szabad, hogy ez gátoljon téged más csapatoknál abban, hogy a legtöbbet hozd ki magadból.

Tehetséggel, megfelelő családi/szülői támogatással, magasszintű, minőségi felkészítéssel és edzésekkel, továbbá magas motiváltsággal. Ez utóbbi bővebben több dolgot jelent. Saját (ön) motiváció fenntartása, kiegyensúlyozott, problémamentes, számára boldog élet. Edzők és csapattársak segítsége (egymás segítése). Szurkolók, család, barátok, a szerelmi társ segítsége. Pszichológus és mentális tréner támogatása, segítsége.

A részleteket nem ismerem és a szakmai kérdésekbe nem mennék bele, mivel ez nem az én területem. Azt gondolom, hogy rossz döntések sorozata történt a vezetőség és az edzői stáb részéről, ami azt is jelentheti, hogy nem léptek, és nem változtattak időben. Nem értették meg, hogy miért lettek bajnokok tavaly, azaz miben volt a csapat jobb, mint az ellenfelei. Nem elemezték ki és nem értették meg a folyamatot, ami a bajnoki címhez vezetett. Rossz következtetéseket vontak le, és így ezt nemhogy megismételni nem tudták, de sokkal rosszabb eredmény lett.

Ez egy igen összetett és meglehetősen aktuális téma szinte minden csapatsport esetében. Úgyhogy részletesen kifejtem azt, ahogyan látom.

A legtöbb edző ilyen esetben a sikertelenséget személyes kudarcként éli meg. Ahogy a vesztes mérkőzések követik egymást, a félelme is csak fokozódik azzal kapcsolatban, hogy újra veszteni fog. Egyre több lesz benne a kérdőjel és bizonytalanság, hiszen amiről azt hitte, hogy működik, az nem működik. Félelme nő, elbizonytalanodik, tehetetlennek érzi magát, és mindezek miatt a saját magára helyezett nyomás (stressz) nő. Pszichésen beszűkül, gondolkodásban és érzelmileg is bezár.

A mérkőzés lélektanáról csapatsport esetében írtam már korábban. Arról, hogy a teljes csapat hogyan omlik össze pszichésen a tartós nyomás következtében azáltal, ahogyan a játékosok egymás után elbizonytalanodnak (dominó elv). A mentálisan viszonylag erős játékosok is meginognak  végezetül, és ez a folyamat a csapatot is magával rántja. Hosszú időszak sikertelensége a csapat után aztán az edzőt is magával ragadja. Az edző legtöbbször ekkor már nem ura a helyzetnek. Elvesztette a csapat bizalmát és a folyamat felett a kontrollt. Már nem képes tiszta fejjel, reálisan látni a dolgokat.

 Sok edző ebben a helyzetben már nem hisz a csapatban és abban, hogy ez a folyamat visszafordul. Sok konfliktusa van egy ilyen helyzetben (játékosokkal, szurkolókal, klubvezetéssel, segítőkkel, sajtóval), míg kevés öröme van a munkájában, fáradt és kimerült. Továbbá még ha voltak korábbi sikerek is (pl. múlt évben), akkor az kemény munka árán jött össze, akár erőn felül dolgoztak és teljesítettek korábban. Mostanra egy ilyen nehéz helyzet teljesen kimerítette őt pszichésen. Még az is lehet, hogy kirúgatja magát inkább, pihen, feltöltődik és új impulzusokkal újrakezdi. Erre számos példa van a csapatsportok esetében.

 Mit kéne tennie egy ilyen helyzetben?

Tisztán, reálisan látnia. Ez kell ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzon, amik kisegítik a csapatot ebből a helyzetből. Kell ekkor egy ’tiszta lap’, azaz egy vadonatúj elemzés a csapat helyzetéről. Az edzésmunkáról, a játékosok cselekedeteiről, fizikai, érzelmi és mentális állapotáról, mindent körültekintően meg kell figyelni, és fel kell mérni szakemberek segítségével. Nem azt, amit éppen gondol vagy látni szeretne az edző (és a klub vezetői), hanem azt, ami a valós helyzet. Reálisan tudni kell, hogy mit várhatunk játékosoktól és a csapattól. Mik az okok, amik ide vezettek, és mi várható reálisan ez alapján?! Ami várható, azaz amit ebből a helyzetből ki lehet hozni, az a realitás, és erre kell építeni a taktikát. Miután a valódi okokat sikerült megtalálni, javító intézkedéseket kell hozni, amelyek a valódi problémát orvosolják az adott helyzetben.

Az ellenfelek is változhattak és változtathattak tavalyhoz képest vagy az elmúlt időszakban. Esetleg mi gyengültünk hozzájuk képest? Mire elég így az az energia és pénz, amit a csapatba tettünk?

Agyban, pszichésen, fizikálisan, taktikában tudják-e a játékosok azt, amit tavaly? Van-e erős csapatszellem? Tudnak küzdeni egymásért és az edzőjükért? Ezeket a kérdéseket meg kell tudni válaszolni, ha reálisan szeretnénk látni a csapatot, és szeretnénk előrelépni.

Érdekes látni ugyanakkor azt is, hogy a legtöbb edző egy ilyen helyzetben nem kér külső segítséget, hanem csak sodródik. Már régen nem a kezdeti kitűzött célok és elvárások szerint működik a csapat. Kevés dolog működik már ekkor, és az edző ahelyett, hogy nyitna és külső segítség felé fordulna, valamint minden lehetőséget megragadna, ‘bezár’, elzárkózik, ahogy korábban írtam.

Leginkább a szülői nevelés miatt. Az, hogy mit és hogyan tanítanak neki, az élményeit miként dolgozza fel, és mit lát otthon példaként. Az iskola és a környezet is hatással van rá. Továbbá a születési adottságai, ami alatt a testi és idegrendszeri állapotát értem.

8-10 éves kortól javaslom. Ha már megvan a koncentrációs, a figyelem megtartó képessége és tud fókuszálni.

Fel kell tárni, mi blokkol téged abban, hogy a képességeid legjavát kihozd magadból. Meg kell értened, hogy az edzéseken mitől vagy felszabadultabb, és mitől vagy leblokkolt a versenyeken. Mik az okai a benned lévő gátaknak a versenyeken. Ebben segítek neked, hogy ezt feltárjuk.

A profi hozzáállás és mentalitás idővel kialakulhat, de egy 16 évesnél ez még nem elvárás. Tegye amit tud, sportoljon örömmel. Figyeljen magára és hozza ki magából a legtöbbet. Erre kell törekednie és ezt megtanulnia. A profi mentalitás eltanulható, de ehhez idő kell. Az önbizalmát és a hitét kell majd erősítenünk ettől függetlenül. Ehhez idő kell és sok gyakorlás, ebben segítek Neki.

Az a legrosszabb, ha ezt sokáig magadban tartod és nem kapsz segítséget. Oda kell állni és megbeszélni ezt négyszemközt az edződdel. Amikor erre alkalmas a helyszín és az időpont. Segítő szakember véleményét is érdemes kikérni, azaz pszichológus vagy pl. a segédedző, mert tudom, hogy nálatok van ilyen. Beszélni kell erről, megoldást kell keresni és találni. Neked pedig fel kell dolgoznod ezt, hogy ne gátoljon téged a játékban sem most, sem a későbbiekben. Ebben segítek majd Neked a közös foglalkozásank során.

Minden sportolót lehet fejleszteni az ő szintjén. Téged abban, hogy magadhoz képest még előbbre tudjál lépni sportolóként és emberileg is. Ezeket a fejlesztendő területeket kell majd együtt megtalálnunk, ha ebben segítek Neked. Ehhez persze idő kell.

Nem gondolom, hogy ez magyar betegség. Nézzük a tényeket mielőtt ezt kijelentenénk. A világ sportjában rengeteg a példa arra, hogy egy csapat vagy egyén összeomlik, és ezzel szemben rengeteg az ellenpélda arra is, hogy egy csapat vagy egyén kilátástalannak tűnő helyzetből jön vissza a végén és nyer. A magyar sportban is sok példa van mindkét esetre. A magyarok hajlamosak arra, hogy negatívan és lemondóan értékeljék saját magukat és a teljesítményüket, és hiedelmeket hozzanak létre. Egy örök optimista és önbizalomtól duzzadó nemzet másként látja saját magát és a saját teljesítményét, nem a ‘rossz’ példákba kapaszkodik. Ha már legalább egy jó példája van a számtalan negatív mellett, akkor abba a jóba kapaszkodik, és abból merít erőt. Nem húzza le magát még jobban a rosszakkal.

A tapasztalatom ugyanakkor az, hogy a magyarokra jellemző a szorongás és a kishitűség, és legtöbbször ez köszön vissza a sportpályán is. Munkám során legtöbbször azért keresnek meg, hogy az önbizalmat és hitet segítsek felépíteni.

Sportolóként (élsportolóként) meg kell tanulnod kezelni a felhajtást, a tétet, és pozitívumként, doppingként felhasználni ezeket. Ez esetben a minél nagyobb felhajtás, a minél nagyobb érdeklődés körülötted annál nagyobb ösztönző is lehet. Fel kell építeni, ki kell fejleszteni magadban, hogy ez téged doppingoljon és pozitív stresszként éld meg mindezt. Tudomásul kell venned azt is, hogy a média jelenléte, a felhajtás és a fokozott érdeklődés a profi sport velejárója. Ez vezet az ismertségedhez, ami számodra pénz és lehetőség a jövőben

Az utánpótlás nem kap kellő figyelmet. Egy ilyen helyzetben, mint a mostani is, az erőforrást és a tudást az utánpótlásra kellene fordítani, hiszen rájuk épül a klub és a sport egyaránt, ők a jövő. Pénzszemlélet uralkodik, azaz a ‘nagycsapat’, a profi versenyzők/játékosok és edzők helyzete a prioritás. Nem pedig a fejlesztés mindenáron szemlélete uralkodik, azaz az utánpótláskorúak védelme és fejlesztése. Ez utóbbi azt jelenti, hogy még inkább kiemelt figyelmet kap az utánpótlás, és elébe megyünk a bizonytalanságnak, ami egy ilyen nehéz helyzetben bennük zajlik. A napi rutin és edzésprogramok mellett fejlesztjük a gondolkodásukat, az idegrendszerüket és a mentális képességeiket is egyaránt. Napi fejlesztési terv és napi kapcsolat velük, azaz testi és lelki kontroll napi szinten. Tenni ezt úgy, hogy ezalatt ne csökkenjen a motivációjuk. Ez a fajta megkülönböztetett figyelem csak nagyon ritkán van jelen.

Ez a helyzet megmutatta, hogy a sportolók mekkora teherbírásúak, azaz testileg és lelkileg mennyire sebezhetőek. Megmutatta azt is, hogy mennyire tudják fenntartani a motivációjukat heteken és hónapokon át. Azt, hogy mennyire tudatosak és mentálisan felkészültek. Hasonlóan, mint egy sérülés esetén, azzal a különbséggel, hogy most a környezeti külső hatások és változások is bizonytalanságot, félelmet keltettek a legtöbbekben (fizetéscsökkentés, a klub jövője, családtagok munkájának elvesztése stb.). Tudják-e tartani a megfelelő étkezést, az erőnléti és technikai tudás szintentartását vagy fejlesztését, és a mentális tudásuk fejlesztését. Mint sportoló miben fejlődött ezalatt az idő alatt, milyen képességekre, és tudásra tett szert. Ha mindezeket nézem, akkor a kép összességében eléggé lehangoló. A legtöbb sportoló azt mondja az elmúlt időszakra, hogy „végre vége, sikerült túlélnem”, nem pedig azt, hogy „de jó volt, több dologban is fejlődtem, mert fejlesztettem magamat”.

Igen, lehet. A belső (ön) motiváció egy mentális képesség, éppen ezért fejleszthető, és hosszútávon fenntartható. Ehhez önismereti munkára és a tudatosság fejlesztésére van szükség. Lépésről lépésre kell felépíteni a tudatosságot és a tudatot, valamint a személyiséget ehhez. A motivációt nem elég megtalálni, hanem fent is kell tudni tartani lehetőleg a sportoló teljes sportpályafutása alatt. Abban az esetben, amikor már jelei vannak, vagy bekövetkezik a motivációvesztés, fel kell tárni annak konkrét okát vagy okait. Mik lehetnek ezek? Például túlhajszoltság, testi és idegi fáradtság, magánéleti problémák, a személyiség ‘összeomlása’, vagy a monotóniatűrés hiánya.

Egy alkalom után nehéz komoly, átfogó véleményt alkotni. Ahhoz, hogy megalapozott képem legyen Róla, többször meg kell Őt figyelnem, lehetőleg minél több helyzetben. Edzéseken, versenyeken és azon kívül is minél többször. És többször kell, hogy beszélgessek Vele, nem csak egyszer. Látnom kell azt, hogy miként él meg dolgokat, miként éli meg Önmagát. Az érzelmi reakcióit, a viselkedését, az összeszedettségét minden helyzetben. Fontos az is, hogy másokkal hogyan viselkedik és miként kommunikál, hogyan reagál mások megnyilvánulására. Ehhez több idő kell, de ezt követően szívesen elmondom részletesen a meglátásaimat.

Mindent meg lehet tanulni. Nem a papír, hanem a mentális gyakorlatokkal végzett évek és gyakorlása számít. Amit én tudok az sok-sok gyakorlás, többnyire saját tapasztalat. A sportolók fejlesztésére irányuló gyakorlatok meditatív, mentális gyakorlatok. Önismereti és pszichológiai munkára, valamint testtudat fejlesztésre épülnek. Szívesen segítek neked ebben, ha szeretnéd.

Meg kell vizsgálni először, hogy mi az a leterheltség esetében, ami testi és lelki örömöt okoz még neki és boldog az élete, valamint mennyire motivált. Meg kell tanítani aztán neki, hogy miként éljen tudatosabb életet. Ha céltudatosabb lesz és jobban beosztja az idejét, akkor az segít majd neki ebben. Meg kell majd értenie, hogy ekkora leterheltség mellett másként nem lehet hosszú távon sikeres sportoló és harmonikus életet élő gyermek, majd később felnőtt. Ha nő az önismerete és tudatossága, akkor a motivációja is nőni fog mindehhez. Segítem majd őt abban is, hogy miként tudjon jobban pihenni és regenerálódni nap közben vagy nap végén.

Egy sérülésnek több oka is lehet, nemcsak fizikai hatás, de pszichés oka egyaránt. Az alapos szakorvosi vizsgálaton túl a sérüléshez vezető esetleges pszichés okokat is fel kell tárni. Fontos továbbá azt is látni, hogy ha a sportoló magas tudatossággal rendelkezik, akkor a legtöbb sérülés elkerülhető. Tudatosság alatt a tudatos életet és a magas testtudatot értem. Azt, hogy mindent megtesz a teste, az egészsége érdekében. Fizikailag kipihent állapot minden edzés és verseny előtt. A szakmailag megfelelő edzésmunka, valamint a túledzettség elkerülése. A megfelelő táplálkozás és folyadékpótlás, vitaminok bevitele, a megfelelő bemelegítés, valamint alapos nyújtás és lazítás edzések végén, azaz teljes testi és idegrendszeri (mentális) regeneráció. Rendszeres orvosi vizsgálatokon túl a mentális állapotának folyamatos követése és kontrollja is ide tartozik. Ha mindez megvan, és a sportoló segítséget kap mindehhez, akkor hiszem, hogy ez a sérülés elkerülhető lett volna.

Számos dolgot ki lehetne emelni, mint például azt, hogy hiányzik a gyermekek egyénre szabott és sokoldalú fejlesztési terve az adott életkorban, de most itt mégis két dolgot említenék. Véleményem szerint, ami nem kap kellő hangsúlyt és nagyon jelentős hatása van a sportolókra, az a gyermekek szüleivel való kapcsolat és együttműködés. Ezalatt a klubvezetés, valamint az edzők kapcsolatát értem a szülőkkel, amely gyakran csak formális, felszínes és rengeteg a félreértés és elégedetlenkedés mindkét oldalon. A másik az edzők és a klubvezetés közötti harmonikus munkakapcsolat. Ezalatt azt értem, hogy hiányzik az egymás mindenáron való segítése és a mindent megtenni a gyermekekért szemlélet. Mindezeknek végül a gyermekek látják a kárát, akik fejlődése és kiteljesedése sérül így.