Minden pályán lévő játékossal szemben elvárás az egymással való megfelelő kommunikáció. Ha hiányos vagy ha nincsen közöttük kommunikáció, akkor gyengül vagy elvész a kontroll a csapatjáték felett. A játékosoknak fontos, hogy jó legyen az állóképességük és a légzésük, hiszen ezek hiányában a verbális kommunikációval (vagy a fizikai teljesítményükkel) problémájuk lesz. Különösen igaz ez magas fizikai terhelés (oxigénhiányos állapot) esetén.

A csapat kapitányának (‘C’) fontos szerep jut ebben. Ő az, aki feltüzel, vagy nyugtat. Szavakkal, pillantással, mosollyal és kézjelekkel egyaránt. Ő az az edző mellett, aki a leginkább hatással van a játékosokra (megjegyzés: véleményem szerint sok edző és csapat nem fordít kellő figyelmet arra, hogy milyen szempontok alapján és ki legyen a csapat kapitánya. A csapatról és az edzőről mindent elmond az, hogy ki a kijelölt vagy megválasztott játékos erre a feladatra!). A csapat kapitánya az, aki a taktika betartásában is segít, és átlátja ‘szakmailag’ a mérkőzést. Ő az továbbá, aki az edző meghosszabbított keze, viszont nem lép túl annak hatáskörén. Az edző és a csapattagok bizalmi embere egyaránt.

Végezetül amikor az edző utasításokat ad és bekiabál, akkor a csapat feletti kontrollt ő tartja, vagy legalábbis igyekszik tartani. Ha pedig az edző nem kiabál és mutogat, mert olyan a habitusa, akkor egyszerűen csak hagyja a csapatát játszani.