Miért nem tud és nem is várható el egy csapattól vagy egy játékostól, hogy ilyen esetben végig (ebben az esetben 60 percig) koncentrált maradjon, a végsőkig küzdjön és ne adja fel?

A két csapat közötti képességbeli különbség túl nagy, azaz technikai tudásban, sebességben, gondolkodásban és fizikumban, azaz közel sincsenek egy szinten. Az ellenfél játékosai sokkal képzettebbek, momentumok akadnak, de a pályán legtöbbször macska-egér harc folyik, és leginkább a jobb csapat akarata érvényesül. A gyengébb nem tud építkezni, amit próbál tenni az meghiúsul. A mérkőzés teljes koncentrációt és fizikai terhelést igényel számukra, de még így sem sikerülnek a dolgok. Így játszani végig ekkora nyomás alatt fizikailag és mentálisan rendkívül megterhelő és kimerítő. Egy idő után teljesen kiszolgáltatottá válik ellenfele számára, testi és lelki energiája elfogy, pszichésen kimerül és végül összeomlik. Hagyja, hogy átgyalogoljanak rajta, mert nem tud mást tenni, hiszen összeomlott. Ha ez a jobb csapat kellően motivált végig(!), és képes végig magas nyomást gyakorolni a gyengébbre, akkor a gyengébb számára súlyos vereség lesz a vége, vagy leléptetés. Nem véletlen, hogy pl. boxban a szabályok engedik és alkalmazzák a leléptetést, azaz a vezetőbíró megállítja a mérkőzést, ha megítélése alapján egy ökölvívó klasszisokkal gyengébb az ellenfelénél. Itt is ezt kellett volna tenni a hetedik vagy nyolcadik gól után, de a szabályok itt ezt nem engedik és végig kell játszani az időt.

A szövetségi kapitány értékelése a mérkőzés végén ezt megerősíti: „Meg kell tanulnunk ezen a szinten teljesíteni, ami nem könnyű, hiszen a lettek a tizedikek a világranglistán, azaz mindig csúcssebességen játszanak, nincs szünet sosem. Szakaszokban jól reagáltunk, például a második harmadban többet lőttünk kapura. Talán túl sok energiát égettünk el, hogy utána nem bírtuk a harmadikat.”

Forrás:

Jégkorong: Lettország–Magyarország, olimpiai selejtező – NSO (nemzetisport.hu)