Amikor a világbajnokságon a profi versenyzők figyelmét egy külső (a verseny komolyságához mérten banális) történés a versenyzésről elvonja. Ennek hatására nem tudnak a versenyre koncentrálni és messze alul, nagyon rosszul szerepelnek. Ezt részletesen, nyíltan lenyilatkozzák. Sajnáljam meg őket, és érezzek együtt velük?

Rendületlenül hiszem, hogy mindenki fejleszthető a saját maga szintjén. Ez csakis hit és hozzáállás kérdése. Mind a sportoló, mind pedig az őket segítők részéről.

Úgy gondolom, hogy ez egy súlyos önfegyelmi probléma. Magyarországot képviselik világversenyen. A korábbi olimpiai és világbajnokok vajon mit szólnak ehhez? És az edzők, a segítők, akik éjt nappallá téve készítették fel őket.

Az általuk elmondottakból az látszik, hogy mentálisan nem álltak készen a versenyre, hiszen egy váratlan helyzetre nem jól reagáltak.  Nem tudták kezelni a helyzetet, a negatív érzelmeik eluralkodtak rajtuk és bestresszeltek. A verseny innentől kezdve már nem arról szólt, hogy teljes koncentrációval hogyan hozzák ki magukból a maximumot, hanem arról, hogy érzelmileg miként élték meg a korábban látottakat. Gyerekként viselkedtek egy profi, felnőtt versenyen. Ráadásul ebbe az edzők vagy a segítők közül senki sem tudott belenyúlni? Ők erről nem tudtak közvetlenül a verseny előtt?

A mentális felkészítés azt jelenti, hogy a versenyző fegyelmezett, megtartja a fókuszt és a koncentrációs képességét bármilyen váratlan helyzetben is. Ez a következőt jelenti. Stabil személyiség felépítése, akinek magas az általános stressztűrő képessége és kellően motivált ahhoz, hogy koncentrációját a verseny teljes ideje alatt fenntartsa.