Legyen egyéni vagy csapatsport világosan látni kell és meg kell tudni fogalmazni, hogy mi az elvárás a sportolókkal (csapattal) és az edzőkkel szemben a verseny vagy a mérkőzés alatt!? Véleményem szerint fontos, hogy tudni kell nem csak mérhető célokat megfogalmazni! Nem csakis a győzelemben gondolkodni mindenáron. Lehet, hogy győzni fog a sportoló (a csapat), de nem lesz fejlődés, mert nem arra figyelt(tek), hogy képességei(k) maximumát nyújtsa(nyújtsák).

Rendületlenül hiszem, hogy mindenki fejleszthető a saját maga szintjén. Ez csakis hit és hozzáállás kérdése. Mind a sportoló, mind pedig az őket segítők részéről.

Másrészt a győzelmi kényszerrel könnyen nyomás alá helyezzük a sportolót (vagy a csapatot), aki elveszíti a fókuszt önmagáról és megbénítja őt a stressz. Nem arra figyel majd, hogy mit tegyen és hogyan hozza ki magából a maximumot az adott helyzetben.

Tudni kell azt is, hogy miben fejlődhet a sportoló vagy a csapat és eszerint állítani fel a célokat. Ezek nagy része nem mérhető cél vagy elvárás. Ilyen lehet például a fegyelem és a taktika betartása minden körülmény között, vagy a folyamatos koncentráció, vagy akár nyomás alatt a nyugalom megőrzése minden esetben. A képességeket, a képességek fejlesztését össze kell tudni hangolni a stresszkezeléssel.

 Ha reális esély van a győzelemre (vagy pontos helyezésre), akkor pontosan meg kell tudni fogalmazni, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy győzzőn a sportoló vagy a csapat. Részletesen lebontva mit hogyan kell működtetni ehhez, csak ezekre figyelni és ezt végrehajtani. Ha nincs reális esélye a győzelemnek vagy nem a győzelem elérése a cél, akkor pedig mi az elvárás, mi a cél? Mérhető és nem csak mérhető elvárások (célok) megfogalmazása, ahogy korábban írtam.